Mi most egy másik világban és egy más érzelmi birodalomban létezünk

 

"Korán éri el sátrainkat az ébredező Nap meleg fénye. Egy pillanat alatt megugrik a hőmérséklet a lakótérben. Gyorsan kibújok a hálózsákomból és egy álmos mozdulattal a derekamra terítem. Fél arcom nyálban úszik – ja neeem, ez nem a magasság, ez csak a szokásos! Mondanám, hogy tán a korral jár, de valójában csak velem. Nem sokkal később izzadni kezdek. A reggeli meleg kiugraszt az „ágyból”. Elégedett pillantást vetek kacsáimra(!): legalább két liter az éjszakai termés, világos szalmaszínű. Helyes. Akklimatizálódunk.

 

Végre! Az első igazán szép, derűs nap! Miközben megreggelizünk, napelemeink már töltenek. Rádiók, a szakácsok ütött-kopott mobiljai, laptop (amin többek közt e naplókat is írjuk), fényképezőgép akkumulátorok, powerbankek. Csabai füstölt sonkát kanyarintok a lepénykenyérre fektetett ránotta mellé. Dáviddal végigmegyünk a mai nap feladatain: az első dolgunk az inhalálás. A légutak számára igazi elixír a forró, kamillás gőz – nagyokat sóhajtok a törölköző alatt, miközben hallom, ahogy velem szemben Dávid is élvezettel prüszköl.

 

Klein Dávid extrém körülmények között dolgozik.

 

A K2 és Broad Peak falain kisebb-nagyobb lavinák zúgnak le. Nagyon jó! Már csakugyan indulni szeretnénk fölfelé! Türelmetlenségen kapom magam, holott ez csak az első igazán meleg nap – egy kicsit még muszáj várnunk, de hamarosan elindulhatunk…

 

Dávid jeleskedik a házimunkában: szennyesét egy félbevágott, műanyag benzineskannába tömi és már kezdődik is a nagymosás. A Dig-Build munkatársai büszkék lennének! A Füssy-teamtől kapott mosószer egy nüansznyi része máris felhasználásra kerül. Dávid igencsak elszántan markolászik a habos melegvízben, ami nem is csoda, hiszen egyik becses ruhadarbja átható szamárhúgy szagot árasztott. Muszáj alapos munkát végezni.

 

 

A nap során az étkezősátor egyik szegletébe pakoljuk első akklimatizációs körünk nélkülözhetetlen kellékeit. Dávid átszedi a dobról lecsévélt kötelet és a gázpalackok és hószögek mellé teríti. Én is előbányászom a bakancsokat, főzőt, jégcsákányokat, magashegyi élelmet. A lelkesedésünk egyértelmű, tettrekészségünk pedig az órák és napok előrehaladtával egyre csak erősebbé válik. Folyamatosan A Hegyet fürkészem. Mennyi hó! Már csak idő kérdése. Nagyon várjuk. Nagyon akarjuk.

 

 A két hegymászó a mi időjárásunktól teljesen eltérő körülmények közt készül.

 

Azt hiszem, az otthoni kánikula alaposan próbára teszi szeretteinket, ismerőseinket. Hétköznap van. Emlékeztetem magam, hogy mi most egy másik világban és egy más érzelmi birodalomban létezünk. Itt megszűnnek a napok, nincs hétfő és nincs vasárnap. Csak szél van és szélcsend, köd vagy tiszta égbolt, karcos hideg vagy bénító kánikula; havazás, süketítő vihar, káprázatos naplemente. Véroxigén szint, pulzusszám, dehidratáltság, napégés. Az otthoni hétköznapok összetett feladataihoz képest a mi figyelmünk most egészen egyszerű folyamatokra irányul. Az élet mértékegysége itt más tényezőkön alapszik.

 

Visszafogom magam. Egy régi pendrive kerül elő az egyik zsákom mélyéről: nahát, The Jezabels! Halkan szól a zene. Felnyitok egy fehér borítékot, bár hosszasan morfondírozom, melyiket is válasszam. A színes papírlapra vetett üzenet mosolyra derít. Mindenki itt van velem. A hőmérséklet késő délután egyik pillanatról a másikra fagypont alá esik. Nem fázom. A családom gondolata melegséggel tölt el. Félig lehunyom a szemem: én is Velük vagyok, otthon, az öreg diófa árnyékában."

(Szilárd)

 

Forrás: Facebook.com/ Suhajda Szilárd
Fotó: Facebook.com/Suhajda Szilárd